Az október 17-i reggelen az elsősök és a másodikosok napja a megszokottól eltérően indult az iskolában, hiszen tanulmányi kirándulásra indultak. Lelkesen és izgatottan készülődtek: hátizsák, kulacs, sapka, kényelmes lábbeli, elemózsia, de mindezek mellett a jókedv sem hiányozhatott.
Az úti cél a falu végi határrészben található helyi AGROSUN gyümölcsöskert volt, ahol egy igazi kaland várt ránk, hiszen a több kilométeres gyalogtúra során a gyerekek megfigyelték az őszi természet csodáit: a sárguló levelek táncát a szélben, a lehullott terméseket az út mentén, az avarszőnyegen való lépkedést és hallgatták a madarak vidám csicsergését. Útközben beszélgettünk arról is, hogyan készül a természet a télre, és miért olyan fontos, hogy vigyázzunk rá.
Amikor megérkeztünk a gyümölcsöskertbe, Zsanett és Rózsika néni szeretettel fogadtak bennünket. A köszöntő gondolatok után Rózsika néni türelemmel vezette végig a csoportot a fák között. Mesélt a kert történetéről, a gyümölcsfák gondozásáról, a betakarítás örömeiről és nehézségeiről. A gyerekek ámulva hallgatták, hogyan nő a kis magból termő fa, és milyen sok törődés kell ahhoz, hogy a fák ilyen bőséges termést adjanak.
A gyümölcsöskert egy szegletében egy kisebb tó is található, ahol több mint négyszáz tőkés récét figyeltünk meg. A gyerekek csodálattal nézték, ahogy a madarak csapatokban úsznak, repülnek, és szinte harsonaként hápognak egymásnak. De a gyerekek szerint velünk beszélgettek. A récék látványa igazi élményt jelentett mindenkinek – sokan közülük először láttak ennyi vadmadarat egyszerre.
Ezután elérkezett a nap legizgalmasabb része: mindenki szedhetett magának friss, ropogós almát és zamatos körtét. A hátizsákok és zsebek gyorsan megteltek, de a legnagyobb öröm az volt, amikor a gyerekek saját kezűleg szakíthatták le a gyümölcsöt a fáról, megtanulva annak módját, csínját-bínját. Sokuknak ez volt az első alkalom, hogy láthatták, honnan is kerül az asztalra az a finom gyümölcs, amit annyira szeretnek.
A kertben pihenőt is tartottunk: letelepedtünk egy árnyas fa alá, falatoztunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, és együtt élveztük a természet csendjét és illatát. A friss levegő, a madarak hangja és a gyümölcsök zamata igazi békét hozott mindannyiunk szívébe.
A visszaút már kissé fárasztóbb volt, hiszen a hátizsákokban ott lapult a sok finom gyümölcs, és a kis lábak is érezték már a megtett kilométereketde ennek ellenére mindenki igyekezett kitartóan, mosolyogva és büszkén gyalogolni vissza az iskolába. Minden gyermeket hatalmas dicséret illet, hiszen igazi kis túrázókként, nagy elszántsággal és vidámsággal teljesítették a távot!
Ez a kirándulás nemcsak a mozgásról és a természet megfigyeléséről szólt, hanem a közösségről, az együtt töltött időről és az élmények megosztásáról. A gyerekek nemcsak tanultak valami újat, hanem megtapasztalták, milyen jó együtt lenni, segíteni egymásnak, és örülni a legapróbb dolgoknak is.
Fáradtan, de boldogan tértünk vissza az iskolába, ahol még napokig meséljük, milyen finom volt az alma, hány récét láttak, és mennyi minden érdekességet tanultak a természetben. Ez a nap igazi lélekmelengető őszi élmény volt, amelyre mindannyian szívesen fogunk visszaemlékezni.
A gyönyörű, igényes és hangulatos fotókat Dóri és Csilla tanító nénik készítették. Köszönjük, hogy ilyen szépen megörökítették a közös élményeinket!
Lejegyezte: Bíró Laura
