Rendhagyó magyarórák

            Játszva tanulni? Kérdezhetné egy laikus, ha betévedne iskolánk felső tagozatán egy-egy magyar órára. A válasz: igen! Megvan a helye a játéknak is a tanulás folyamatában. A modern pedagógia külföldön régóta, és az utóbbi években már Szlovákiában is elismeri a drámapedagógia alkalmazásának jelentőségét a tanítási órákon. (Természetesen nálunk is régóta voltak a módszernek úttörői, de ez inkább szabadidős tevékenységek keretében valósult meg, gondolok itt többek között a gyermekszínjátszásra.)

 De hol is lehetne az iskolában jobban alkalmazni a drámajáték egyes elemeit, mint az irodalom és időnként a nyelvtan órákon? Néhány elvégzett tanfolyam, a sok elolvasott szakirodalom és szakfolyóirat segítségével igyekszem az órák egyes részeibe becsempészni a „játékot“. És időnként, főleg egy-egy nagyobb anyagrész összefoglalásakor egy teljes órát „drámázunk“.

 Ez a módszer számos lehetőséget nyújt irodalmi művek történetének feldolgozására, a szereplők árnyaltabb megismerésére, mélyebb összefüggések feltárására. Emellett fejleszti a gyerekek kreativitását, rögtönzőkészségét, szókincsét. A gyakorlatok során megismerik a csoportmunka előnyeit, de egyéni fellépésükben is magabiztosabbakká válnak. Úgy tanulnak, hogy észre sem veszik. És a legjobb az egészben, hogy az óra végén azt kérdezik: „Mikor játszunk újra?“

            Ilyen drámaórát tartottunk legutóbb a 7. B-ben, ahol Katona József Bánk bán-ját foglaltuk össze, és a 6. osztályban, Arany János Toldijának világába varázsolva magunkat. Néhány pillanatfelvétel készült a gyerekekről „játék“ közben:

             Egy Kosztolányi idézettel búcsúzom:

                                                         „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani..."

                                                               Mgr. Fodor Anikó

Képek itt megtekinthetőek.