Osztályfőnök meséli...

"A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek." Vörösmarty Mihály

   Ma olyan jó dolog történt velem, hogy egyszerűen kikívánkozik belőlem, hogy másokkal is megosszam!

    Amúgy is  nagyon szeretem a honismeret órákat a kis másodikosaim körében, de a mai, csúcs volt! A gyerekek házi feladatul kapták, hogy kutassanak, nyomozzanak, gyűjtsenek régi képeket, leveleket, okiratokat, használati tárgyakat a családtagjaiktól/-ról, a rokonságból, s ha lehet olyan régről, amilyen régről csak lehet. Tudakolózzák meg azt is, hogy ki van a képeken, a tárgyakat mire használták. És hát rengeteg kincset találtak! Csak ámultunk és bámultunk! Volt itt igazi huszárkard, esketőlevél, harci bukósisak, régi érmék, kitüntetések, vizes kancsó, tejes kanna, daráló, családi fotók, kézzel hímzett terítő... és a hozzájuk fűzött kis beszámolók! Olyan sok érdekes dolgot tudtam meg jómagam is az elbeszéléseikből, s ők olyan büszkén és lelkesen meséltek! Öröm volt hallgatni! Hiszem, hogy felért egy történelem órával!

    Igaz, minden honismeret óránk egy izgalmas történet. Csillogó és érdeklődő szemek várják a „mesét“, ami róluk szól, aminek ők is ugyanúgy részesei.  Fény derül sok érdekes dologra, ami itt van a hétköznapjainkban, és csak azért nem veszzük észre, mert nem járunk nyitott szemmel. Ezeken az órákon felismerjük, milyen szép a mi falunk, milyen jó nyékvárkonyinak lenni! Megismerjük szülőfalunk nevezetességeit, emlékműveit, épületeit, érdekesebb és egyszerűbb utcaneveit, megfigyeljük, ki lakik a legmesszebb vagy legközelebb az iskolához, milyen közlekedési táblákkal találkozunk az iskolába menet vagy hazajövet. Megismerkedünk az évszakokhoz fűződő népi hagyományokkal. Felevenítjük, ápoljuk és megéljük népi hagyományainkat. Hiszen csak ezáltal lehetünk igazán itthon otthon.

                                                                                                                                    V. A.