Nagy örömmel és izgalommal vártam szeptemberben a Móra Ferenc Alapiskola 24 kis elsősét, hogy közösen induljunk el azon a csodálatos úton, amely lassan, lépésről lépésre Betűországba vezet bennünket.
Ha most visszatekintünk az első együtt töltött hónapunkra, szinte hihetetlen, mennyi mindent kellett megtanulniuk ezeknek a kis emberpalántáknak. Hiszen az iskolakezdés nem csupán a betűkről és a számokról szól. Először magával az iskolás léttel kellett megismerkedniük.
Bátran leküzdötték a reggeli elválás nehéz pillanatait, megtanulták, hol találják az osztálytermünket, az illemhelyeket, az ebédlőt, a tornatermet és az öltözőt. Ma már ügyesen nyitják-zárják saját öltözőszekrényüket, egyre biztosabban tudják, melyik tanórára mire lesz szükségük, mi lapul a tolltartóban, az iskolatáskában vagy éppen a rajzdobozban. Megismerték új osztálytársaikat, tanító nénijeiket, és lassan megtanulták azt is, hogyan válik 24 különböző kis emberből egy igazi közösség.
Közben persze észrevétlenül tanultunk is. Dalocskákkal, versekkel, mesékkel és sok-sok új ismerettel gazdagodtunk. Játszottunk, nevettünk, írtunk, rajzoltunk, kézműveskedtünk, beszélgettünk, együtt gondolkodtunk és napról napra ügyesedtünk.
Még az első közös külföldi kirándulásunkon is túl vagyunk! Győrben egy csodálatos városi sétával egybekötött színházi élmény várt ránk. Kis elsőseink példás magaviselettel bizonyították, hogy bizony már igazi iskolások.
Egy hónap után már bátran mondhatom: nagyon jó kis csapat leszünk! Csupa kíváncsi, nyitott, ügyes kis emberke vesz körül nap mint nap, akik csodálatosan reagálnak minden újra. Csillogó szemük, kíváncsi kérdéseik, őszinte mosolyuk és meleg ölelésük engem is újra és újra feltölt, és arra ösztönöz, hogy mindig kitaláljak valami újat, amit aztán együtt fedezhetünk fel.
Pénteken pedig elérkezett az idő az első apró mérföldkő megünneplésére: egy hónaposak lettünk!
Erre az alkalomra egy különleges mesével készültem. Olyannal, amelybe mind a 24 kis elsősöm belekerült. Elmeséltem nekik, mit sikerült megtudnom róluk az első közös hónapunk alatt, milyen kis egyéniségeket ismertem meg bennük. Nagy örömmel és kíváncsisággal hallgatták végig a saját magukról és társaikról szóló történetet.
A mese után szeretetrajzokat készítettünk egymásnak, finom őszi almát falatoztunk, pezsgős szőlőlével koccintottunk az első közös hónapunkra, végül pedig mindenki átvehette az elismerő emléklapját. Egy kis bizonyítékot arról, hogy szeptember óta töretlenül, szívvel-lélekkel teszi a dolgát, napról napra bátrabb, önállóbb és ügyesebb iskolássá válva.
És ezen a ponton nem feledkezhetek meg azokról sem, akik ott álltak és állnak a kis csapat mögött: az óvó nénikről és a szülőkről. Nagyon szépen köszönöm az óvó nénik gondos, szeretetteljes, játékos, iskolára felkészítő munkáját is, amelynek gyümölcsét most nap mint nap örömmel látjuk beérni.
Hatalmas köszönet jár az elsős szülőknek azért a szeretetteljes, támogató és biztos háttérért, amelyet nap mint nap nyújtanak gyermekeiknek és nekünk is. Ez egyáltalán nem kis dolog. Az iskola és a család együttműködése az a biztos pajzs, amely mögött gyermekeink bátran próbálkozhatnak, hibázhatnak, tanulhatnak, fejlődhetnek és ragyoghatnak.
Egy hónap már mögöttünk van. Betűország kapuja pedig előttünk áll.
Még rengeteg felfedeznivaló, közös élmény, nevetés, apró és nagy siker vár ránk. Én pedig nagyon örülök annak, hogy ezen az úton éppen ezzel a 24 kis emberpalántával indulhattam el.
Mgr. Végh Andrea, azaz Végh Andi néni, osztályfőnök