Jubilált a Kikerics néptánccsoport!

"A tánc olyan, mint az élet:
néha könnyed és lágy,
néha lendületes és magával ragadó,
van mikor kemény és nagyon nehéz...."

          A néptánc, azon hagyományaink  egyike, melyet szerencsére nem veszítettünk el az idő folyamán. Sőt! A fiatalok egyre jobban érdeklődnek iránta, és egyre többen kezdenek el táncolni.

        2015. október 17-én a nyékvárkonyi kultúrház gyönyörű népviseletekben táncoló boldog fiatalokkal volt tele. Ezen a napon ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját a Kikerics néptánccsoport. Az ünnepi délutánon a helyi néptánccsoporton kívül vendégszerepeltek a baráti néptánccsoportok is: a helyi óvodások táncosai, a dunaszerdahelyi Csallóközi, a bősi Aranykert és a dunaszerdahelyi Krpčiarik néptánccsoport.  A talpalávalót a Pósfa zenekar húzta.

     Falunkban az első gyermeknéptánccsoport 1995. február 2-án alakult Klempa Magdolna vezetésével. Alakulásuk után három évvel azonban  a csoport 1998-ban feloszlott.

     10 évvel ezelőtt az iskolánkban, a gyerekek újra lehetőséget kaptak, hogy néptáncot tanuljanak. 2005. októberében megalakul a Kikerics Néptánccsoport, a Nyékvárkonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola, falunk önkormányzatának támogatásával és a szülők segítségével. Művészeti vezetője, koreográfusa  Brandl Ferenc lett, aki 8 évig volt a mi Feri bácsink a morcos arcával, kócos, borzas hajával, nagy bajuszával. Aki a csoportért , ha kellett a csillagokat is leparancsolta az égből. Az a zord külső nem volt egyéb, csak a látszat, hiszen Feri bátyánkat kenyérre lehetett kenni, ha a gyerekekről volt szó. Gondoskodó, humoros, barátságos embert ismertünk meg a személyében. Hihetetlen, de már két éve, hogy nincs köztünk. Nyugodj békében, Feri bácsi!

     2014 januárjától Bernáth Zoltán a bősi Aranykert néptánccsoport vezetője, Feri bácsi egykori táncosa vette át a csoportot és tudásának legnagyobb igyekezetével tanítja gyermekeinket nemcsak a tánclépésekre, de a hagyományok, népzenénk, népdalaink tiszteletére is. Kemény kézzel, szigorúan irányít, a kitartásra, lelkiismeretességre nevel. A pontosság, az önfegyelem elengedhetetlen a próbái alatt. De helye van a jóízű nevetésnek és a szórakozásnak is.  

     Ez alatt a tíz év alatt többen megfordultak a csoport próbáin. Hosszabb-rövidebb időre bekapcsolódtak a néptáncosok életébe. Az a bűvös csütörtök, már tíz éve a próbák napja, amikor  megszűnik a világ és semmi más nem számít csak a tánc.

    A gyerekek szívvel-lélekkel készülnek minden próbára, fellépésre. Megtanulták, hogyan kell csallóközi, polgári, mezőföldi, dunántúli, gömöri, moldvai, mars, eszközös táncokat  táncolni. A kezdeti lelkesedés töretlen. A rengeteg munka mindig meghozza gyümölcsét, hiszen az évek során nagyon sok helyen, rendezvényen  megfordultak vendégszereplőként.  Megmutatták magukat falunapokon, kulturális és jótékonysági rendezvényeken.

    Az alapító tagok azóta felcseperedtek, ifjú legényekké, csinos nagy lányokká nőttek, és nagy büszkeségünkre a dunaszerdahelyi Csallóközi  néptáncegyüttes oszlopos tagjaiként a mai napig néptáncolnak.

   A külső szemlélő nem is képzeli, hogy mennyi munka, fáradság, lemondás és áldozatvállalás kell ahhoz, hogy egy új koreográfia, egy jó fellépés megszülessen, közönség elé kerüljön. Nagy odafigyelést kíván táncostól,koreográfustól, vezetőtől, s nem utolsó sorban nagyon sok türelmet a hozzátartozó szülőtől is.  Aki a hétvégéit, családi rendezvényeit  úgy alakítja, hogy a fellépések napján a gyermekek fuvarosa, kísérője és lelkes rajongója is egy személyben. Ez a titka annak, hogy  a Kikerics a mai napig is sikeresen működik. Na és persze Zlatarits Judit, a mi Judit nénink! Aki tíz éve töretlenül a csapat szerves része, vezetője, szervezője, pótanyukája, a láthatatlan keze és lába a csoportnak! Hála és köszönet mindenért!

 E 10 év lelkes munkája, a tánc szeretete kísérjen és adjon további sok erőt és kitartást!

Isten éltessen sokáig Kikerics néptánccsoport!

Az ünnepségről készült képekért köszönet Szentesi Miklósnak.