A Hanságban jártunk

2011. szeptember 28-án iskolánk természetkedvelő tanulói egy buszos-gyalogos kiránduláson vehettek részt a magyaroroszági Fertő–Hanság Nemzeti Parkban. Túránk első állomása Bősárkány település volt, ahol István bácsi és Kriszta néni – a két idenvezetőnk – csatlakozott hozzánk. István bácsi mesélt nekünk arról, hogy mi is az a Hanság, mikor alakult ki, miért és mikor nyilvánították nemzeti parkká.

De mi is az a Hanság, és hogyan jött létre? 

A Hanság medencéjének kialkulása még réges-régen,  több millió évvel ezelőtt kezdődött. A idők folyamán az ide beérkező folyók vízzel töltötték fel a nagyobb talajmélyedéseket, kisebb-nagyobb tavak alakultak ki. A tavak között nagy kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok uralták a területet, a tavak jellemző képződményei voltak az úszó szigetek. A Fertő és a Hanság ingadozó vízállása, a Duna áradásai évszázadokon keresztül megkeserítették a környékbeli parasztok életét. Áradásokkor akár több ezer hektár termőföldet is elboríthatott a víz. A nagy mezőgazdasági károk miatt többször is felvetődött az árvizek elleni védekezés gondolata. A lecsapolási munkálatok /ami elsősorban a meglévő belvízmentesítő, illetve öntöző csatornahálózat mélyítésében, karbantartásában, levezető árkok ásásában nyilvánult meg/   következményeként veszélybe került az itt élő növény- és állatvilág.

Magyarországon 1991-ben alakították meg a Fertő-táj teljes magyarországi felét magában foglaló Fertő-tavi Nemzeti Parkot. Több éves előkészítés után a Magyarország és Ausztria közös felterjesztésére 2001-ben az UNESCO felvette a világörökségi helyszínek listájára a Fertő / Neusiedler See Kultúrtájat.

A Nemzeti Park az egykor hatalmas lápvilág lecsapolások után is fennmaradt láperdeit, léprétjeit, lápi tavait és az itt található gazdag növény és állatvilágot védelmezi és gondozza. A Nemzeti Park az eredeti állapot helyreállítására vállalkozott, elindították a láprekonstrukciós munkákat.

Ennek az eredeti állapotok helyreállítására irányuló beavatkozásnak az első eredményeit Bősárkány községtől északra, a Rábca folyó mellett lehet megszemlélni. Az elárasztott terület növény- és állatvilágának látványos változásain keresztül az egykori „Hany” újjászületésének lehettünk mi is tanúi.

A tanösvény kiindulópontja az Esterházy Madárvárta volt. Az épület az ország egyik legrégebbi madárvártája, amely kiállítóhely is egyben. Az épület földszinti részén a nemzeti park és az erdészet irodái találhatóak, az emeleti kiállító helyiségekben a Hanság rendkívül gazdag madár- és rovarvilágából kaphattunk ízelítőt. Több száz madár- és rovarpreparátumot  néztünk meg.

A madárvártától indultunk Hany Istók Tanösvényén.

István bácsitól megtudhattuk, hogy Hany Istókot 8-10 éves korában a Király-tó mocsaras részén fogták ki a halászok. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A fiút ezután az Eszterházyak kastélyába vitték. Megpróbálták taníttatni, de sikertelenül. A hajdúk durván kegyetlenül bántak vele. Egyetlen védelmezője volt, a várnagy Juliska nevű leánya, aki sokszor megvédte. Juliska mikor férjhez ment, Hany Istók kedveskedni akart neki, s egy tál békát öntött a lakodalmas asztalra. Ekkor ismét megverték, s másnap megszökött. Évekkel később halászok ismét látták a mocsárban, de víz alá bukott, s többé nem mutatkozott.

 Az ösvény folytatódott a  Csíkos-égererdőig, ahol játékos formában kipróbáltuk, hogy milyen érzés egy kisebb földrenés. Aki merte megsimogathatta a vöröshasú unkát. Ebédünket az elöregedett Király-égeres mellett fogyasztottuk el, majd elsétáltunk egészen a Király-tóig. Utunk közben ki éber, ki már kicsit lakadó figyelemmel/melegünk volt/ hallgatta István bácsit az itt élő állatvilágról. Megismertük a tőzegbányászat történetét és bepillanthattunk a hódok életébe is. A Király-tónál pedig a kilátóból a nádas élővilágát szemlelhettük a távcsöveinken keresztül. Az egykor volt hansági Király-tó a lecsapolások miatt ma már kevéssé emlékeztet korábbi önmagára, de mind több jel utal arra, hogy élővilága talán regenerálódhat és visszaállhat a hajdani hansági lápvilág egy része.

Utolsó állomásunk a  Nyirkai-Hany vizes élőhelyrekonstrukció a Hanság déli medencéjében a bősárkányi-láptorok közelében. A hansági vizes élőhelyrekonstrukció főbb célkitűzései:

• nyílt vízfelületek kialakítása az erre alkalmas mély fekvésű védett területeken,
• a mocsári és lápi vegetáció, a vízinövényzet helyreállítása,
• a vízimadarak fészkelőhelyeinek és a madárvonulás időszakában rendelkezésre álló zavartalan táplálkozóhelyek biztosítása.

Nagyon tartalmas kiránduláson vehettünk részt, ahol sok újdonságot megtudhattunk a szonszédságunkban fekvő Nemzeti Parkról ill. annak élővilágáról,  és saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy hogyan állítható vissza az az eredeti állapot, ahol újra a természet az úr. Tudatosult bennünk az is, mennyire fontos  a természeti értékek és területek, kiemelten a védett természeti értékek és a védett természeti területek őrzése.

                                                                                                                                                                                                                            Mgr. Nagy Enikő

Képek itt.