Vannak élmények, amelyek nem érnek véget akkor, amikor legördül a függöny. Velünk maradnak, beszélgetünk róluk, újra és újra felidézzük őket, és talán egy kicsit meg is változtatnak bennünket. Valahogy így voltunk a tavalyi tanév egyik különleges színházi élményével is.
Az elmúlt tanévben is lehetőségünk volt a Győri Nemzeti Színházban egy színházi előadáson részt venni, amely nagyon közel került a szívünkhöz. Jó volt látni a gyerekek ragyogó tekintetét, a kíváncsiságot, a nevetéseket, az előadás utáni beszélgetéseket, és azt, ahogyan egy-egy jelenet még később is tovább élt bennük. Akkor éreztük meg igazán, milyen sokat adhat a színház: élményt, közös pillanatokat, érzéseket, gondolatokat – és valami különlegeset, amit nehéz szavakba önteni.
Ez az élmény és lelkesedés indított bennünket arra, hogy az idei tanévben Sulibérletet váltsunk. Szerettük volna, ha az 1–6. évfolyam tanulói még több alkalommal találkozhatnak a színház varázslatos világával, és együtt élhetjük át azokat a pillanatokat, amikor a színpadon megelevenednek a történetek.
Így indultunk ma útnak Győrbe, az idei Sulibérlet első előadására.
A színházban Szabó Borbála és Varró Dániel: Líra és Epika című mesejátékát láthattuk, amely már az első pillanatokban magával ragadott bennünket. A történet két különleges birodalomba vezetett el minket: Epikum és Líria világába, ahol évszázadok óta ellentét feszül egymásnak. Az egyik oldalon a pontos igazság, a tények és a józan ész áll, míg a másikon a szépség, a költészet és a képzelet kap fontos szerepet.
A két világ békéjét Líra herceg és Epika hercegnő szerelme és tervezett házassága hozhatná el, ám az esküvő nem egészen úgy alakul, ahogyan azt a felnőttek elképzelték: a fiatalok megszöknek, és ezzel kezdetét veszi egy fordulatos, humorral és költőiséggel átszőtt kaland.
Külön öröm volt látni, hogy a gyerekek figyelemmel és kíváncsisággal követték a történetet, és együtt nevettek, izgultak és csodálkoztak a szereplőkkel. A darab egyszerre szórakoztatott és gondolkodtatott, miközben újra megmutatta nekünk, milyen különleges ereje van annak, amikor egy történet nemcsak a szemünk előtt, hanem a képzeletünkben és a szívünkben is életre kel.
De a mai nap nem csupán a színházról szólt. Az előadás előtt egy kis belvárosi felfedezőútra is indultunk. Sétáltunk Győr hangulatos utcáin, megcsodáltuk a szebbnél szebb épületeket, meséltünk, figyeltünk, kérdeztünk, és közben olyan kincsekre bukkantunk, amelyek mellett talán máskor észrevétlenül elsétálnánk.
Megcsodáltuk a Széchenyi teret, megismertük Vastuskó és a Vaskakas történetét, és megtanultuk Jedlik Ányos nevét is. A régi épületeket szemlélve felfedeztük a céheket, a mesterségeket őrző régi cégtáblákat és jelképeket is.
Mintha egy kicsit visszaléptünk volna az időben. A régi utcák, házak, táblák és történetek segítségével megelevenedett előttünk Győr egy darabka múltja.
És talán éppen ez a legszebb az ilyen napokban: észrevétlenül tanulunk, miközben élünk, felfedezünk és együtt vagyunk. Egy színházi előadás megtaníthat bennünket érezni és gondolkodni, egy régi cégtábla mesélhet a régi emberek életéről, egy városi séta pedig olyan kérdéseket ébreszthet bennünk, amelyekre talán még sokáig keressük a választ.
Ma ismét gazdagabbak lettünk valamivel. Nemcsak új ismeretekkel, hanem közös élményekkel, mosolyokkal és egy újabb szép emlékkel.
Győr ma nem csupán egy úti cél volt. Egy történet lett, amelynek egy kicsit mi is a részeseivé váltunk.
És a legszebb talán az, hogy ez még csak a Sulibérlet első állomása volt.
A függöny legördült, de a történetünk itt még korántsem ért véget…
Lejegyezte: Bíró Laura t.n.