Iskolánk 1. osztályos tanulói május 19-e reggelére egy csodanapra ébredtek, hiszen a megszokottól eltérően hátizsákot vettek a vállukra és egy kényelmes túracipőt húztak a lábukra azon okból, hogy egy várva-várt tanulmányi kiránduláson vegyenek részt a dunaszerdahelyi Danubia pékségben „A búzától a kenyérig” címmel.
A köv. beszámolót, mint a gyerekek tanító nénije fűzném sorokba:
Járatos autóbusszal indultunk útnak Csörgő Csilla tanító néni és jómagam kíséretében a városba, amely maga is már némi másságot jelentett számunkra úgy az utazás, mint a látnivalók tekintetében. Az állomásról gyalogszerrel tettük meg a távot a Karcsai úton haladva, hogy eljussunk a már régmúlttal rendelkező Danubia pékségbe. A látogatás különleges alkalomnak számított, hiszen a pékség idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Megtudtuk, hogy az első kenyeret 1976. augusztus 1-jén sütötték meg az akkor újonnan épült, gépesített „kenyérgyárban”.
A kedves fogadtatás már elsőre szívet melengető volt mindannyiunknak. Both Edit néni, aki több mint negyven éve irodai alkalmazottként és könyvelőként dolgozik az üzemben, valamint Ágh Szilveszter bácsi, a termelés vezetője, de nem utolsó sorban az üzem igazgató nénije és alkalmazottai olyan közvetlenséggel és nyitott szívvel fogadtak bennünket, hogy úgy éreztük, hogy egy különleges helyre érkeztünk. Csodálatos emberek! Egy igazi nagy Család!
Az emeleti teremben hihetetlenül gazdag vendéglátásban részesültünk, ahol minden volt az asztalon, mi szem-szájnak ingere. A gyerekeket öröm volt látni, ahogy sorra kóstolják a finomabbnál-finomabb péksüteményeket, melyek édes illata ott lebegett körülöttünk, átjárva az egész teret.
Miután már mindenkinek degeszre telt a pocakja, Szilveszter bácsi szakszerű, gyermekközeli módon kalauzolt végig az üzemben. Szájtátva betekintést nyerhettünk abba a raktárba, ahol tömérdek mennyiségű lisztet, ízesítő anyagokat és finomságokat raktároznak, a -30 fokos sokkoló fagyasztóba is „beszaladhattunk“, ugyanakkor a hatalmas üstökben megcsodálhattuk a tészták sok-sok fajtáját, a kemencékben az éppen sütés alatt lévő kenyereket, kalácsokat és egyébb péksütemények színes választékát. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a pékség dolgozóinak ismertetőjét, akik bemutatták a kenyér készítésének folyamatát: hogyan lesz a gabonából liszt, majd a lisztből dagasztás, kelesztés és sütés után illatos, friss kenyér. Csodálattal figyelték a hatalmas kemencéket, a szállítószalagokat és a frissen sült pékáruk sokaságát. Az egész üzemet belengő finom kenyérillat különleges hangulatot teremtett. Többen meglepetéssel tapasztalták, hogy milyen hosszú út vezet addig, amíg a kenyér az asztalunkra kerül.
Felvillanyozott bennünket az a varázslat, ahogy a tésztából a mindennapi kenyerünk életre kel. Ez maga a csoda.
Ugyanakkor mint ahogy mondani szokás, „az est fénypontja sem maradt el“, hiszen a gyerekek igazi pékmesterekké változtak át, mivel saját maguk is formázhatták kis kezecskéjeikkel, ujjacskáikkal a tésztát: ki-ki cipót, kiflit, csigabigát, kalácsot készített, ki-ki szabadra engedte a fantáziáját, s a tésztából különleges formákat alkotott, melyeket aztán a pékmester bácsi a forró kemencében aranybarnára és ropogosra sütötte mindenkinek.
A munka befejeztével Szilveszter bácsi, mint a gyártás „ellenőre“ értékelést is tartott, melyben leszögezte, hogy a csapat rendkívül ügyesen tevékenykedett, így „másnaptól két műszakban szeretettel várja a Kis Pékeket a gyári munkára“. Gondolom, nem is kell ecsetelnem, mekkorra éljenzést váltott ez ki, de Szilveszter bácsi ezt még meg is tetőzte azzal, hogy úgymond „behívó levelet“ is állított ki a gyerekeknek, mellyel igazolni tudják az iskolában a hiányzásuk okát. Csodás volt!
Kedves Olvasó! Bizakodom, hogy a sorokon keresztül átszűrődött az a sugallat, mely megmagyarázza, hogy a kirándulásunk témája szorosan kapcsolódott a mindennapi életünk egyik legfontosabb élelmiszeréhez, a kenyérhez, amely nemcsak a táplálékot, hanem az élethez szükséges gondoskodást, biztonságot és a mindennapi munka értékét is jelképezi. A kenyér évszázadok óta az emberi élet egyik alapja, amely mögött sok ember kitartó és becsületes munkája áll.
Ezen tanulmányi kirándulás nemcsak új ismereteket adott a tanulóknak, hanem erősítette bennük a munka megbecsülését, valamint azt a gondolatot is, hogy a kenyér nem magától kerül az asztalra. Az élményekkel teli délelőtt végén mindenki sok új tapasztalattal és maradandó emlékekkel tért haza.
Hálásan köszönünk MINDENT!
Lejegyezte: Bíró Laura t.n,