Meseország kapuja mindenki előtt nyitva áll!

2015.11.03 18:40

           Csak egy MESE?!  Ez lenne a megoldás? Elég lenne elkezdeni egy mesét, hogy megváltozzon körülöttünk a világ?

Talán nem, de egy lehetőség, hogy jobbá, barátságosabbá tegyük a helyet- ahol mindennapjainkat töltjük- , az Önök gyermekei számára.

            Emlékszem, amikor kicsi voltam, minden este könyörögtem szüleimnek: "csak egy mesét  elalvás előtt"... Öcsémmel gyakran elaludtunk még a befejezés előtt, de álmunkban tovább folytatódott a varázslatos történet, ahol a jó végül mindig győzött, a rossz pedig, bárhogy is nyerésre állt, a végén csak megbűnhődött a sok gonoszságért, amit elkövetett.

            Most, hogy már két viszonylag nagy gyermek édesanyja vagyok, rengeteg átmesélt órát tudhatok a hátam mögött. De még most is szívesen leülök akár a TV elé is, hogy megnézzek, átéljek egy-egy jó kis történetet. De, jaj, sajnos a mai mesék írói mintha elfelejtették volna a lényeget: a mesének nevelnie kell, a helyes erkölcsi értékrendet állítani példaként a nyiladozó gyermeklélek elé, hogy megérezze, mi a jó, és mi a rossz. Elborzadva nézem, míg bírom, ezeket az agresszivitást, a mai korra jellemző hányavetiséget, kivagyiságot, önzést előtérbe helyező valamiket, amiket meseként tuszkolnak a gyermekek elé. Ez hát a szép új világ? Ezeket az értékeket kell, hogy magukévá tegyék a legfogékonyabb korban lévő apróságok és fiatalok?

Nem tudok ezzel egyet érteni, és remélem, mások is osztják a véleményemet !

            Talán ezek a szomorú tapasztalataim okozták, hogy a napokban kipattant a fejemből az ötlet, mi lenne, ha megpróbálnék valamit megmenteni abból a világból, amiben gyermekkoromban hittem. Hogy létezik a Mesék Birodalma, hogy igaz az, hogy a legkisebb fiú győzni fog, a gonosz sárkány fűbe harap, és a jók boldogal élnek, amíg meg nem halnak...

Hogy mit tehetek én ezért? Lehet, hogy nem sokat, de talán kezdetnek a kicsi is elég lesz.

            Mi lenne, tettem fel a kérdést felső tagozatos tanítványaimnak (akikkel már rengeteg kultúrműsort összehoztunk az évek során), ha minden nap olvasnánk egy igazi mesét a többieknek valamelyik szünetben? Ha találnánk egy osztályt - mondjuk a 4. óra utáni 10 perces szünetben-, amit kineveznénk Meseországnak, és csak az léphetne be rajta, aki valóban kíváncsi a "mesére". És minden nap lenne valaki, aki elmondaná, elolvasná az egyik kedvenc valódi meséjét... "Próbáljuk meg!"- volt a tanítványaim válasza, és máris volt ajánlkozó, aki a kedvenc meséjét szívesen megosztaná azokkal, akik meghallgatják.

            Így kezdődött hát... Igazgató nénink rábólintott az ötletre, örült, hogy vannak még, akik nem csak magukra gondolnak, adni akarnak másoknak is, ha mást nem, egy szép élményt, történetet.

2015.11.2-án kinyílik hát a nyékvárkonyi Móra Ferenc Alapiskolában "Meseország kapuja", és várja az iskola minden tagját, kicsit és nagyot egyaránt, aki hisz még a mesékben. A 4. óra utáni szünetben a 2. osztály tantermében az első mesét én olvasom fel, de az elkövetkező napokban a 8.- os lányok veszik át tőlem a stafétát, és mesélnek azoknak, aki meg szeretnék őket hallgatni.

Reméljük, örömet okozunk ezzel a kicsiknek, megnyugvást hozunk talán néhány nagyobbnak a folyosó zaja után, menekülést a fantázia világába mindenkinek, akinek szüksége lenne rá.

            Egyet kérünk csupán, csak az lépjen be az ajtón, aki szereti a meséket! Kérjük, ne zavarja senki kis varázsbirodalmunkat! Az ajtón kívül ott lesz a folyosón a való világ, nem kötelező a belépés, de aki eljön, várja ki a mese végét, hisz a végén úgyis A JÓ GYŐZ! 

                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                             Fodor Anikó tanító néni

 

Vissza

Keresés

© 2011 Minden jog fenntartva.

Készítette: Mgr. Nagy Sándor