Egy látogatás élményei

2011. október 6- án nyílt nap keretén belül iskolánk igazgatónője és helyettese tiszteletét tette  a felbári szociális otthonban.  A látogatásról Mgr. Polácsek Mária igazgatónő így számol be:

... Megható volt a találkozás a kapuban álló, a vendégeket fogadó két lakóval. Hihetetlen, hogy sérülésük ellenére megőriztek emlékükben, felidézték a nyévárkonyi kastélyban töltött emlékeiket, érdeklődtek az ott végbement változásokról, s a falu néhány lakosáról.

Az intézet igazgatója Házi Jenő mérnök a munkatársaival végigkalauzolt bennünket az épület négy emeletén. Betekintettünk az ott gondozottak szobáiba, megnéztük a rehabilitációra, munkaterápára, testedzésre  és egyéb speciális tevékenységre szolgáló helyiségeket.

Nem tagadom,  érzelmileg megrázó órákat töltöttünk az intézetben.  Kavargott bennem mérhetetlen sajnálat a betegek iránt,  csodálat és elismerés az ott dolgozók végtelen türelméért, hála, hogy én magam egészséges vagyok, remény, hogy, mások is annak születnek, s megőrzik azt életük végéig.  A látogatás fénypontja a kultúrműsor volt, amely vidámsága ellenére keserűséggel töltött el, mert nekünk, egészségeseknek felfoghatatlan az, hogy ezeknek az embereknek a szellemi  fejlettsége  elmarad a testi fejlettségük mögött, hogy tevékenységükben mindig másokra vannak utalva.

Búcsúzásunkat  még fájóbbá tette egy fiatal lakó élettörténetének megismerése. Az egész idő alatt hallgatag, szeretetéhes  fiúból kitört  a fájdalom. Huszonegynéhány évét család nélkül, gyermekotthonban,  18 . évétől munkával, majd később hajléktalanul  hánykódva, kivetve, megverve élte. A kilátástalanság, reményvesztettség megtestesítőjét láttam e fiúban, akinek a sorstól kapott ütések miatt  bizonyára nemcsak a teste sajgott. De szerencsére most jó emberek közt van, ahol  érzéseit rajzban, zenében  fejezi ki.

Ilyen volt ez a nap. Tele sok boldog és keserű érzéssel. Köszönjük a lehetőséget, s egyben bizalmat, hogy szemlélői lehettünk az intézet működésének. Kívánunk minden ott dolgozónak lelki békét, jó egészséget nehéz feladatuk végzéséhez.

                                                                                                      Köszönettel:

                                                                                                                  Polácsek Mária