Iskola múltja
A népoktatás a községben - feljegyzések a falu krónikájából
A falu iskoláira vonatkozólag a múltból csak kevés adat áll rendelkezésünkre. Mindössze 1781-től kezdve találunk adatokat, de ezek is inkább a tanítókra, mint az iskolára vonatkoznak.
Ebben az időben a falu a Pozsony vármegye alsó-csallóközi járásának egyik községe volt. A lakosok száma 1152, ebből 1107 római katolikus, 20 személy evangélikus református és 25 pedig izraelita. A tankötelesek száma 168, mindennapos diák 130, az ismétlő diákok száma 38, a tanítás magyar nyelven történt.
1781-ben tanító volt az egyházmegyei látogatás jegyzőkönyve szerint Horváth István, végzett rektor, aki a magyar és szlovák nyelven kívül a német nyelvet is beszélte.
1812-ben (a Visitatio szerint) a kántortanító: Gönczöl György, kiről a Visitatio azt mondja: „meg tud felelni hivatalának, mikor – akar“.
1836-ban kántortanító Gönczöl János ekecsi születésű nemes, ki bölcsészeti tanfolyamot hallgatott egykor Pozsonyban, beszélt magyarul, németül és valamit szlovákul. Egyszersmind jegyzője volt Várkony községnek.
1846-ban volt kántortanító Sátor Antal. Jegyző és tanító volt egy személyben.
További kántoratnítók és jegyzők voltak:
1848-ban Bartal Ferenc
1849-1872 Újhelyi János
1872-1880 Pataki Antal
1880-1896-ig kántortanító Erdődi Ferenc, aki Révfalun, Győrmegyében született 1857. november 13-án. A képesítését Győrben kapta 1879-ben. Működött Páliban, Beleden és Dunaszerdahelyen. Szorgalmas munkása volt a tanügy irodalomnak, az egyes tanügyi lapok állandó munkatársa volt és a pedagógiai értekezéséért töbször pályadíjban részesült. Szorgalmas és példás viseletű tanító hírében járt. A kántortanító fizetése ebben az időszakban 566 forint 32 krajcár volt.
1896-ban az iskolaszék elnöke Hermán József plébános volt.
A mesterlak (a kántortanítói lak) az 1781-es Canonica Visitatio szerint 1759-ben építetett egy szobával és kamrával. Ezen Visitatio értelmében a kántortanító lakását az utca felől – vagy előrészét a várkonyiak építették fel, hátsó részét pedig a nyéki hívek. 1854-ben új tantermet építettek a hívek, melyet a régi kocsmai padok és asztalok helyett új iskolapadokkal láttak el és a kor kívánalmainak megfelelően szereltek fel.
Mint az iskola jótevői megemlítendők: a hitközségi hívek, akik a kántortanító lakását 1885-ben alapjából újjáépítették. A költségekhez hozzájárult a vidék is, egy barátságos mulatság bevételével. A mulatság eredménye 186 forint volt. Ugyanezen évben Pollák József izraelita vallású, volt uradalmi bérlő – kinek jó emlékezete még ma is fenn van a községben – az iskolahelyiséget saját költségén megnagyobbíttatta és több új helyiséggel látta el. A nagyobbított iskolába a helybeli plébános (Hermán Josephus) természetrajzi képeket, terjedelmes íróasztalt, később, Ó- és Újszövetségi bibliai képeket ajándékozott. Továbbá, mint az iskola jótevője megemlítendő Ambrus Vince uradalmi tiszttartó is, aki körülbelül 50 forintnyi költségen számtanítási, szemléltető, földrajzi képeket és szereket, továbbá természettani készülékeket vásárolt, azonkívül alkalmas szekrényt ajándékozott a tanszerek elhelyezésére. Végül a helybeli uradalmi iparosok is megemlítendők, akik 1893-ban az iskola javára rendezett mulatság eredményeképp 33 forintot adtak át a plébánosnak, melyből 10 forintot tanszerekre fordítottak, 23 forintot pedig mint kamatozó tőkét spórolták tovább az iskola későbbi céljaira.
Az iskolaépület egy hosszúkás, délről északnak nyúló épület, melynek előrészét a kántortanító lakása foglalta el, két padlózott szobával és a közepén egy csukott konyhával, a hátsó részét pedig az iskolaterem képezte. Mindkét épületnek az alapzata tégla volt, a mesterház tetőzete zsindely, az iskoláé pedig nád volt.
Az iskola akkori felszerelése a törvény kívánalmainak teljesen megfelelő volt. A faiskolája már 15 éve működött, melyből 15 – 20 nemesített fácska került ki évenként.
1906-ban az akkori járási főszolgabíró – Németh Dezső állami iskola szervezését ajánlotta, azonban a lakosság nagy része vallási elfogultságból tiltakozott. Huszár Gyula, az akkori plébános a várkonyi iskolának egy tanerővel való fejlesztését tartotta célravezetőnek.
Az 1906. októberében tartott községi képviselő testületi gyűlésén id. Végh Miklós községi bíró, Méhes Gáspár nagygazda és Miklós Lajos közjedző tanácsára győzött az állami iskola eszménye.
Az 1906. évi október 2-án 1596/III. gyűlés szám alatt hozott képviselő testületi határozat értelmében köteles Csallóköznyék község az elemi népiskola mindenkori elhelyezését biztosítani, ebből a kötelezetségből kifolyólag az 1907. szeptember 1-ig egy tantermet és egy tanítói lakást magában foglaló iskolaépületet emelni, s azt minden szükséges tartozékkal ellátni, az állami elemi iskola céljaira átadni.
A szervező rendelet kimondja, hogy az iskola építkezése 1907. szeptember 1-re befejezendő. A községnél megszokott lassú ügymenet és egyéb késleltető okok miatt azonban az építkezés a minisztérium engedelmével csak a következő évben – 1908-ban kezdődött meg. A község központján, Méhes Gáspár Körtvélyes puszta birtokosa által jutányos áron felajánlott telken történt az építkezés, mely azonban szűknek bizonyult, így a község a szomszéd telket is megvette. Az iskola építését építész nyerte el, míg az építkezés felügyeletével id. Végh Miklós községi bíró lett megbízva.
Még az 1908. év tavaszán Pozsony vármegye főispánja kinevezte az iskola gondnokságát, melynek tagjai lettek: Méhes Gáspár elnök, id. Végh Miklós, Miklós Lajos, Méhes Vince, Nagy Ágoston és Méhes József.
Eközben a minisztérium részéről megtörténtek a lépések a tanítói állás betöltése iránt. A kiírt pályázatra 14 pályázó kérvénye érkezett be a minisztériumba, ahonnét a kérvények a gondnoksághoz kerültek. A gondnokság a képviselő testülettel együtt megvizsgálta a pályázók által benyújtott okmányokat és egyhangú határozatával kérte a minisztériumot, hogy az állást REHOROVSZKY Rezső nagykeresnyei állami tanítóval töltse be. A Vallás – és közoktatási Minisztérium eleget tett a gondnokság óhajának és Rehorovszky Rezső tanítót nevezte ki az iskola első tanítójává.
Tekintettel arra, hogy az építkezés, különösen pedig a bútorzat elkészítése késedelmet okozott, így az 1908 – 1909-es tanév megnyitása csak noveber 3-án történt. A tanítást igen megnehezítette, hogy semmiféle tanszer nem állt a tanító rendelkezésére. A tanító sürgetésére csak a következő tanév kezdetén kapta meg az iskola a legszükségesebb tanszereket.
A tanulók száma I. – VI. osztályokban összesen 82 gyermek volt.
Az 1910 – 1911-es tanév elején a tanulók száma megközelítette a százat. Február 12-én tartott gondnoksági gyűlésen Méhes Vince – tag előadta, hogy látogatásai alkalmával meggyőződött arról, hogy az iskola fejlesztésének kibővítése szükséges, s ezt a tanfelügyelőség tudomására is hozta.
A tanfelügyelő 609/911 számú átiratában értesítette a gondnokságot, hogy a második tanterem felállítása, illetve az iskola fejlesztése tárgyában a minisztériumhoz előterjesztést tett.
1914 – az első világháború
A mozgósításkor a tanítót – Rehorovszky Rezsőt is hadbavonultatták. A minisztérium a tanító helyettesítésével RICHTER SAROLTA okleveles tanítót, majd később PÁLFFYNÉ – NÉMETH JOLÁN-t bízta meg.
A minisztérium 1916. december 18-án kelt rendeletével az iskolának egy tanerővel való fejlesztését kimondja.
Tanterem hiánya végett a tanítás 1918-ban váltakozó tanítással kezdődik. A tanítónő 1918. december 18-tól 1919. március 1-ig a tanfelügyelőségtől szabadságot kapott, és ennek letelte után sem foglalta el állását, így a két tanerős iskola ismét egy tanerőssé vált. Ekkor már ismét Rehorovszky Rezső tanító tanít, aki visszatért a háborúból.
1925/26-os tanévben nyílt meg a 8 évfolyamos tanítás.
1926. március 15-én megkezdték az új iskola második osztályának építését és augusztus 20-án fejezték be, Kordik István, dunaszerdahelyi építőmester tervrajza szerint.
1926. szeptember 1-jétől új tanítónő Javas Kornélia kezdte meg a tanítást az iskolában.
1938. augusztus 31-én nyugdíjba vonul Rehorovszky Rezső igazgató tanító – 37 évi tanítói és 30 évi helybeli működés után.
1938. szeptember 1-jével az iskola igazgatását Farkas Ferenc, dunasápi tanító vette át.
1938. novemberében a mi községünk is Magyarországhoz lett csatolva.
A II. világháborút követő jogfosztott időben Nyékvárkonyban is csak szlovák iskola működött.
1950-ben a sikeres toborzás folytán több mint 200 tanuló iratkozott be a létesítendő magyar iskolába.
1950. szeptember 1-jén meg is nyílt az 1 – 5 évfolyamos Nemzeti Iskola, Pán Rudolf igazgató vezetésével. A további tanítók: Kulcsár Edit, Szlanicai Ilona és Bogyai Lajos voltak. A 6 – 8 évfolyamos tanulók egyelőre a szomszédos községbe, Bősre jártak iskolába.
Az addig működő szlovák iskola kb. 15 tanulóval egy osztályra zsugorodott össze.
1960. szeptember 1-jén a 8 osztályos iskolában kezdődött meg a tanév (jelenlegi iskola épületében). A 12 tanterem azonban kevésnek bizonyult. Ezért az 1 – 4. évfolymosok váltakozva, délelőtt illetve délután, jártak iskolába, az 5 – 8. évfolyamosok délelőtt tanulhattak.
1961-től az iskola új megnevezése: Kilencéves Alapiskola.
1978-ban az iskola épületéhez tágas tornatermet építettek. Ugyanezen évtől kezdődően kezdte meg működését a napközi otthon. Az ebédet a helyi óvodából szállították.
A 80-as években az iskola szoros kapcsolatot tartott fenn a magyarországi Tura, illetve a szlovákiai Veľký Folkmár községek alapiskoláival.
1983-ban fejeződött be az iskolai konyha és étterem.
1986-ban újabb építkezés kezdődött az iskola udvarán, amely sajnálatos módon a mai napig nem fejeződött be.
A 90-es évektől a tanulók száma egyre csökkent. Fokozatosan szűntek meg a párhuzamos osztályok. A tanítás ma már csak egyváltásban történik.
A 2000-es évek pozitívan hatottak az iskolára. Napjainkban a Móra Ferenc Alapiskola új arculatával, korszerű felszereltségével, szép és otthonos környezetével méltó éke a falunak.
Korszerűsítések:
2003 – az iskolai étterem tetőtér beépítése
2006 – a tornaterem tetőzetének felújítása
2009 – az iskola felújítása, a játszótér kibővítése.
Az új iskola igazgatói időrendi sorrendben:
1960 – 1961 Horváth István
1962 – 1964 Horváth Ferenc
1964 – 1978 Gajdos István
1978 – 1986 Domsitz Jenő
1986 – 1992 Cséfalvay Éva
1992 – 2003 Salma Erzsébet
2003 – Polácsek Mária
Az új iskola igazgatóhelyettesei időrendi sorrendben:
1959 – 1964 Kovács József
1964 – 1971 Horváth István
1971– 1985 Végh Mária
1985 – 1986 Cséfalvay Éva
1986 – 1988 Kovács József
1988 – 1989 Bokros Anna
1989 – 1991 Salma Erzsébet
1991 – 1992 Keufel Katalin
1992 – 1996 Cséfalvay Éva
1996 – 2003 Polácsek Mária
2003 – Csóka Andrea